A Tiszaháton, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Csarodán áll Magyarország egyik különleges falusi temploma, a csarodai református templom. A korábbi kutatások a 13. század közepére, míg az újabb vizsgálatok a 14. század első harmadára teszik építésének idejét.

Az eredetileg egy vizenyős terület feletti szárazulatra emelt, terméskő alapozású téglatemplom építtetője nagy valószínűséggel a Káta nemzetség volt. A római katolikus plébánia a 16. század folyamán a protestáns hívek birtokába került, s azóta a reformátusok imahelyeként működik.

Az épület egyik legfeltűnőbb sajátossága karcsú felépítése, amely abból adódik, hogy tornyát a templomtesttel egybeépítve alakították ki. Középkori eredetű falfreskói – amelyek János evangélistát, Kozma és Damján gyógyító szenteket, Péter és Pál apostolokat, valamint egy női alakot ábrázolnak – felbecsülhetetlen értékűek. Falfestményei után a szentélyt gyakran a „mosolygó szentek templomaként” is emlegetik.

A freskókat feltehetően 1642-ben lemeszelték, de szerencsés módon nem verték le, így napjainkban együtt szemlélhetők meg a reformáció idején készült, népies jellegű, virágmintás, életfára emlékeztető díszítőfestésekkel.

A mellékelt rajzon a csarodai református templom látható 1863 körül, korabeli grafikán.

A kép forrása: Vasárnapi Ujság, 1863. augusztus 30., 308. o. (Készült Miskovszky Gy. rajza után.)