A Heves vármegyében található feldebrői templom Magyarország egyik legrégibb keresztény emléke, amelynek eredete a 11. század első harmadára, a magyar államalapítás időszakára vezethető vissza. A templom és a hozzá tartozó monostor alapítását a kutatások az Aba nemzetséghez kötik. A források alapján feltételezhető, hogy az 1044-es ménfői csatában vagy azt követően életét vesztett Aba Sámuel magyar királyt elsőként a feldebrői monostorban temették el, később pedig földi maradványait onnen szállították át Abasárra.

Az eredeti épület egy kupolás, centrális elrendezésű, bizánci stílusú sírtemplom lehetett, amelynek sírkamrája mellé a bencés szerzetesek emeltek altemplomot. Ez utóbbi falait a 11–12. századból származó gazdag freskófestés díszítette, amelynek képei maradványaikban ma is láthatóak, restaurálásukat követően csaknem eredeti szépségükben. A templomot az Árpád-kor folyamán többször is átalakították: háromhajóssá tették, új bejáratot nyitottak és tornyokkal is kibővítették.

A középkori épület a török korban erősen megrongálódott, majd a 18. század közepén Grassalkovich Antal barokk stílusban építtette át; ekkor nyerte el mai formáját. Főoltárát Szent Márton tiszteletére szentelték fel, homlokzata elé pedig zsindelyes, hagymasisakos torony épült. A számos kor és stílus építészeti elemeit magán viselő templomot az Országos Műemléki Felügyelőség előbb az 1960-as években, majd 1975–1982 között állíttatta helyre.

A mellékelt képen a feldebrői plébánia látható, 1982-ben befejeződött helyreállítását követően. Forrás: Magyar Építőipar, 1983/1–2. 68. o.