A nádasdi Szent István-templom története az Árpád-korig nyúlik vissza. Nádasd nevét először II. András király 1235-ös oklevelében említik – az okiratban a település templomát is megemlítik, amelynek védőszentje abban az időben Szent László volt. Plébániaként elsőként 1330-ban hivatkoznak a nádasdi egyházra.

A templomot, amely eredetileg egyhajós, román stílusban készült épület lehetett, a 13. század első felében emelhették – nem kizárt azonban, hogy esetleg létezhetett egy 11. századi elődje is. A következő évszázadok során többször kibővítették: sekrestyét és tornyot kapott, majd a 14. században megnagyobbították a szentélyt és kiszélesítették a hajót.

A 15–16. században a nádasdi templom védelmi szerepet is kapott. Erődített tornyot emeltek mellé, később pedig kőfallal vették körül. Nádasd 1543-ban török uralom alá került, az épület azonban átvészelte az oszmán uralom mintegy másfél évszázadát. A későbbi évszázadok során többször helyreállították, elsőként 1723-ban. A templom nagyobb mértékű restaurálására 1936–1938 közötti került sor, amikor Gosztonyi Gyula vezetésével régészeti feltárásokat is végeztek az épületben.

A kép forrása: Magyar Nemzeti Digitális Archívum / Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény