A kapuvári Szent Anna-plébániát 1679-ben alapították, ekkortól egy harangtoronnyal ellátott fatemplom szolgálta a település katolikus közösségét. Az első kőtemplom, amely a források tanúsága szerint gazdagon berendezett épület volt, 1718-ban épült fel barokk stílusban. A 18. század végére a templom állapota a vizenyős talaj miatt leromlott, emellett a növekvő lakosság igényeit sem tudta már kielégíteni.

A jelenlegi templom alapját az 1808-ban emelt klasszicista épület képezi. Az új templomot nagy méretű ablakokkal és masszív toronnyal alakították ki. Főoltárképét, amely szent Annát és családját jeleníti meg, Carol Petrus Goebel festette Bécsben 1821-ben Bécsben. Az 1843-as kapuvári tűzvész jelentős károkat okozott az épületben, amelyet ezt követően átépítettek és kibővítettek. A munkálatok során két mellékhajóval bővítették, így háromhajós templommá vált. Emellett kupolás belső kialakítást és magasított tornyot is kapott. Az átépítéseket Dominkovics Sándor esperes-plébános irányította.

A 19–20. század folyamán a templom Kapuvár és a Rábaköz egyik meghatározó egyházi központjává vált. A belső berendezés és festés több korszakban készült, az orgonát Németh János prépost-plébános építtette. A templomban ma is látható a kapuváriakat népviseletben ábrázoló secco falkép, valamint a Lourdes-i barlang és az 1989-ben kialakított Szarkofág-oltár. A főbejáratnál elhelyezett bronztábla az 1843-as tűzvész, illetve az első és második világháború során elpusztult harangoknak állít emléket.

A kép forrása: Fortepan / Kozma Endre